Képzeljünk el egy börtönt, ahova élethosszig kerülnek az emberek. A szökés lehetetlen. A kényszermunka garantált. A fejadagok kicsik. Amit megtermelnek, nem az övék. Aztán képzeljük el a fegyencek gyermekeit: ők nem tehetnek szüleik bűneiről, mégis börtönbe születtek, és ott kell élniük, ugyanolyan kevés jut nekik, és ugyanolyan sok a munka, amit jutalom nélkül végeznek. És mindaz, amit termelnek, megy ki a börtönön kívülre, hiába tudnák bent is használni... bizony, a Hold egy kegyetlen szerető.
Heinlein 1966-os könyve, a Hugo-díjas A Hold börtönében az emberi történelem egyik leggyászosabb eseménysorát idézi, a gyarmatosítást és a gyarmatok börtönként vagy büntetésként való felhasználását (a Brit Királyság Amerika keleti partjait és Ausztráliát is fegyencekkel telepítette be). Az ember nem tanul: az Egyesült Államok azért egyesült, mert a brit gyarmatbirodalom a kihasználást a legművészibb szinten művelte velük. Véres háború lett az eredmény, amiben az anyaország alulmaradt. Később ez 1918-tól újra megtörtént a gyarmati rendszer szétesésekor, sok országban még ma sincs béke.
Miért lenne más a Holddal?
A 21. század közepén a Hold teljesen iparosított, mindenütt gyárak, bányák, mezőgazdasági telepek állnak rajta. A fegyencek nem is álmodhatnak hazatérésről, a test rövid idő alatt alkalmazkodik az alacsony gravitációhoz, és a nagyobb tömegvonzás egyből megölné az embert. Minden, amit megtermelnek, egyből megy a Földre, míg maguk a dolgozók nélkülöznek.
Ők még valahogy elfogadják ezt a helyzetet, talán a bűntudat miatt, de a gyermekeikkel egész más a helyzet. Ők nem követtek el semmi rosszat, mégis egy börtönben élnek, és ugyanúgy nélkülözniük kell, mint egy köztörvényes bűnözőnek. Törvényszerű, hogy részt akarnak a javakból, és némi döntési jogot saját sorsuk felett.
A Föld erre úgy reagál, hogy megnövelt politikai és katonai nyomást gyakorol a Holdra (ismerős valahonnan?). De a tárgyalás ideje már lejárt, a feszültség túl heves. A háború elkerülhetetlen: fegyveres elit katonák jönnek messziről, a helyi, (egyelőre) fegyvertelen tömegek és csőcselék ellen (talán ez is ismerős)...
És mindeközben a Hold szuperszámítógépe meghibásodik, és azonnali javításra szorul. Ám rövidesen kiderül, hogy a hiba nem is hiba, hanem egy döntés: a számítógép úgy döntött, hogy ő is háborúzni fog.
Heinlein mesteri mesemondó: a holdra szállás által (is) inspirált története szinte hús-vér emberekkel van tele, akik akár mi is lehetnénk. Jóbarátja és több évtizedes szerkesztő-kiadója, Frederik Pohl (aki sorozatban leadta újságjában A Hold börtönébent, és szintén Hugót nyert a magazinért 1966-ban) blogjában azt írja a műről, hogy bár úgy tűnt, Heinlein vesztett korábbi lendületéből, hirtelen élete legjobb regényével állt elő. A regény egyszerre történelmi gyökerű és aktuális: egyszerre szól a múlt nagy bűnéről, a gyarmatok elnyomásáról és arról, hogy az ember nem tanul, és újra elköveti majd ezt a hibát. A holdra szállás bűvöletében élő akkori világból egy olyan látomást hozott ki Heinlein, ami minden félelmünk ellenére könnyen (újra) valósággá válhat.
Cím: A Hold börtönében (The Moon Is a Harsh Mistress)
Szerző: Robert A. Heinlein
Magyarországi megjelenés éve: 2010
Fordította: Bihari György
Kiadó: Metropolis Media
