DK

DÍJNYERTES KÖNYVEK Díjnyertes kötetek, díjnyertes szerzőktől, hogy eligazodhass a könyvek tengerében és biztosan a legjobbakat választhasd.

Narancs, vagy gép? - Gépnarancs

2011.01.21. 13:00 | Zanphagras | Szólj hozzá!

Címkék: alex mechanikus narancs burgess gépnarancs mechanikus anthony burgess prometheus díj

A zseni és az őrült között egy vékony határvonal húzódik. Ha egy fiatalember, aki tetszőlegesen tudja váltogatni ezt a kettőt, szándékoltan kilép a társadalmi és erkölcsi törvények közül, akkor egy olyan veszedelmes pszichopata születik meg, akit elkapni szinte lehetetlen, vallatni fölösleges, megjavítani pedig... talán nem is olyan rossz ötlet. Talán.

 

 

Anthony Burgess 1962-es Gépnarancs című műve ötszörös Prometheus-jelölt volt, és Prometheus Hall of Fame győztes. Nem csupán híres regény, hanem rendkívül ellentmondásos és félreértett.

Az ellentmondás egyik oka a Stanley Kubrick rendezésében készült zseniális film, amit sokan támadtak, mert úgy vélték: a film (és az alapjául szolgáló könyv) propagálja az erőszakot és a szabados szexuális életet. A másik ok, hogy az elbeszélés egyes szám első személyű. Ennek az írói technikának az alkalmazása nem azért történt, mert Burgess egyetértett Alex botrányos tetteivel, hanem valójában az, hogy így az olvasó sokkal inkább elhiszi, hogy valóban megtörténtek a leírt események.

A félreértettség és rengeteg támadás, valamint a beskatulyázás miatt Burgess annyira megkeseredett, hogy az író számára legszomorúbb dolgot is elkövette: a nyolcvanas években megtagadta a művet, és azt kívánta, hogy bár inkább meg se írta volna... holott szinte kizárólag ez a mű hozta meg neki a világhírességet.

Aki azt hiszi, hogy Burgess a szabadosságot és a durvaságot akarta reklámozni, az vagy nem olvasta a regényt, vagy alaposan félreértette. A főhős, Alex (A-: fosztóképző, LEX: törvény, latinul) egy fiatalokból álló négyfős bűnbanda feje, egy igazi zseni: a szervezés, csapatvezetés mellett elképesztő nyelvi kreativitással bír, az isteni Ludwig Van zenéjét hallgatja, intelligenciája erőlködés nélkül nagyobb a környezete tagjaiénál. Egy különleges szlenget, a Nadsatot beszéli, ami félig angol-félig orosz. Alex nem szeret magyarázni: nem mondja meg, milyen szó mit jelent, az olvasóra hagyja az ismeretlen szavak jelentésének kisilabizálását.


Egy éjjel, amikor a csapat összegyűlik, a Korova Tejbárban megisszák Tej-pluszukat (ami Tej-plusz-drog), és nekilátnak randalírozni: megvernek egy könyvtárost és egy hajléktalant, összecsapnak egy rivális bandával és kifosztanak egy újságost, tulaját ott hagyják vérbe fagyva. Elkötnek egy autót, és kiválasztanak egy sorsszerű házat, ahova segítséget kérni kopognak be. Betörnek, s hamarosan kiderül, hogy egy író lakik ott a feleségével. Az írót összeverik, a feleségét pedig megerőszakolják a szeme láttára. Alex közben megtalálja a férfi kéziratát egy regényről, amit Gépnarancs címmel ír... és amit Alex összetép(, különös, tragikus tréfát űzve önnön kreátorával, jelképezve, hogy ez a karakter magát a megalkotóját is összetöri).

És ez csak egy átlagos este.


De Alex sorsa hamar rosszabbra fordul: társai fellázadnak ellene, és egy olyan házba kényszerítik betörni, ahol a tulaj mégis otthon van... Alex pedig meggyilkolja. Társai árulása nem ér véget: otthagyják a rendőrök számára, akik gyilkosságért beviszik. Ekkor tudjuk meg, hogy még nincs 18 éves éves sem...

A börtönben felkínálnak neki egy lehetőséget: 12 évnyit rövidül a büntetése és azonnal szabad lábra helyezik, ha aláveti magát egy forradalmian új kezelésnek, ami után nem tud többé erőszakot elkövetni. Alex belemegy, de nem tudja, mire vállalkozik: brutális képsorokat vagy meztelenséget mutatnak neki, közben pedig olyan drogokkal kondícionálják, amiktől iszonyatosan rosszul érzi magát. A kezelés ellen egyedül a börtönlelkész tiltakozik, arra hivatkozva, hogy Alex ezzel elveszti emberségét - a jó és a rossz közti választás lehetőségét.
Pedig a kezelés beválik... és Alex, immár szabadlábon, találkozik élete eddigi fontosabb szereplőivel, többek közt rendőrré átvedlett, de ugyanolyan brutális csapattársaival, és az íróval is, aki úgy dönt, eljött a bosszú ideje...

Alex nem tud megfelelni a kondícionálás után a világ brutalitásával, ami már a paradoxonban paradox: az emberséget kell elvenni egy embertől, hogy ne állatiasan viselkedjen, de így pedig kivégzi az emberi világ...

A közeljövő Angliája nem jó hely: az emberek jó része szürke, semmilyen, a tévé előtt tölti szabadidejét. A klasszikus zenét nem ismerik, mindenki vagy reménytelenül átlagos - vagy hajléktalan, vagy garázda.

A regény kormány- és társadalomkritikája, humora és pszichológiai értéke mellett számtalan egyéb gondolatot tartalmaz. Csak az olvasó szabhat gátat a rengeteg értelmezési lehetőségnek. Szatíra, antiutópia, fejlődésregény, sci-fi (és egyben mégsem sci-fi), politikai és lélektani mű...

Érdekes módon, az is, aki szereti, és az is, aki nem kedveli a sötét végű történeteket, nyugodt lélekkel végigolvashatja a Gépnarancsot, és itt jön be az igazi félreértés oka: Kubrick direkt kihagyta a könyv utolsó fejezetét a forgatókönyvből - azt a fejezetet, amiben Alex úgymond megmenti magát. És hogy miért? Burgess szerint azért, mert ...az amerikaiaknak igazi gonoszság kellett. Ők ilyenek; röviddel később szembenéztek vele Vietnámban...

És hogy mi és ki is a gépnarancs? A könyvből valamilyen választ mindenki kiolvashat. Erről is szól a mű: a szabad akaratát vesztett ember (és olvasó) nem lenne igazi ember.
Még ha kevésbé tenne is gonosz dolgokat.

Cím: Gépnarancs (Clockwork Orange)
Szerző: Anthony Burgess
Magyarországi megjelenés éve: 2010
Kiadó: Európa Könyvkiadó

A bejegyzés trackback címe:

https://dijnyerteskonyvek.blog.hu/api/trackback/id/tr82602379

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.