2003-ban Elizabeth Moont jutalmazták Nebula-díjjal. Olyan esélyesek közül választották ki végül a legjobbnak, mint a jelöltlistán már-már bérelt hellyel rendelkező Jack McDevitt.

A regény annyiban kalandozik a fantasztikum területére, hogy cselekménye a közeljövőben játszódik, egy olyan világban, ahol egy kezelés segítségével lehetőség nyílik arra, hogy az autista főhős, Lou Arrendale „normális” életet éljen. Ezzel gyakorlatilag el is érkezünk a történet kulcskérdéséhez: a fiú fogyatékossága csakugyan olyan rendellenesség-e, amitől szabadulni szeretne, ami csak hátráltatja őt? Lou ugyanis alapvetően boldog, teljes ember, akinek van felelősségteljes állása, hobbija, barátai, szerelme. A társas érintkezések terén és néhány hétköznapi tevékenység közben azonban olykor akadályokba ütközik, környezete bizonyos esetekben nehezen kezeli másságát. El kell döntenie, belevágjon-e a kezelésbe úgy, hogy megjósolhatatlan, a fogyatékossága – és egyben a vele járó különleges képességek – elvesztése miként fogja befolyásolni életét.

A könyv sokak által méltatott érdekessége, hogy mindvégig Lou nézőpontjából szemlélhetjük az eseményeket. A szerző személyesen is érintett a témában, hiszen fia autista. Továbbá Moon második diplomáját biológiából szerezte, így a tudomány szemüvegén keresztül is ismeri a problémakört. A sötét sebessége alapos, hiteles munka, mely gondolkodásra készteti olvasóit nagyon is aktuális kérdésekkel kapcsolatban.   

Cím: A sötét sebessége (The Speed of Dark)

Szerző: Elizabeth Moon

Megjelenés éve: 2009

Fordította: Gálvölgyi Judit

Kiadó: Metropolis Media