Závada Pál több rangos szakmai elismerést is magáénak tudhat: többek között Kossuth- és József Attila-díjjal tüntették ki, 2004-ben Prima Díjat kapott. Leismertebb műve a Jadviga párnája című regény, melyből film is készült Deák Krisztina rendezésében.
A napló formájában megírt könyv egy házasság történetét örökíti meg. A férj, Osztatní András kezdi el papírra vetni az eseményeket azon a napon, amikor még úgy hiszi, élete legboldogabb szakasza előtt áll: nősülni készül. Majd megismerhetjük a feleség, Jadviga nézőpontját, ugyanis a későbbiekben az asszony rábukkan a naplóra, és "beleír". Ám egy harmadik személy is hozzáfűzi megjegyzéseit, akinek kilétére csak a történet előrehaladtával derül fény.
Ondris és Jadviga kapcsolata viszontagságokkal teli, néhány rövid, nyugalmas és boldog periódustól eltekintve gyakorlatilag működés-képtelen. A két fő mesélő stílusának eltérései nem csupán a férfi és a nő látás- és kifejezésmódja közötti különbséget tükrözik, hanem a - részint a más-más környezetben való nevelkedésből fakadó - vágyak és életfelfogás különbözőségét. Ondris a gazdaság vezetése mellett békés családi életet szeretne, s azt reméli, a szép és művelt Jadviga tökéletes társa lesz. Az asszony azonban többnyire elutasító vele. Jadviga beilleszkedési kísérleteinek ellenére nem tud elszakadni a lánykorában megismert világtól, sem régi szerelmétől. Régi titkok derengenek fel, papíron bevallott bűnök, két ember élete, ami elkerülhetetlenül a tragédia felé tart. Az egyszerű, őszinte, feleségéért rajongó Ondris figurája mellett azonban Jadviga nem az elítélendő "rossz": vallomásában lépten-nyomon tetten érhető a férje iránti szeretet, továbbá a lelkiismeret-furdalás, amiért képtelen megelégedni azzal, amit mellette kaphat.
A regény másik, a szerelmi szál mellett csöppet sem elhanyagolható rétege a történelmi háttér. Nem csupán a XX. század sokszor az Osztatní család életébe is betolakodó, a közösség életét befolyásoló és átalakító eseményei, hanem a több mint hét évtized során lezajló gyökeres változások. 1915-ben Osztatní Andrást egy büszke nagybirtokos család sarjaként ismerjük meg. Ekkor még tartja magát egy stabilnak hitt értékrend, melyben többek között kiemelt szerepet kap a föld. Az 1980-as években pedig úgy búcsúzunk el a család utolsó életben maradt tagjától, a szerencsétlen sorsú Misótól, hogy kicsi lakásában kuporog, és azon kevés dolog közül, amiért hálás, az egyik a kockasajt - az hűtés nélkül is eláll egy darabig.
Ondris naplójában megörökíti azt az esetet, amikor megpróbál kibékülni régi barátjával. Azzal az indokkal látogatja meg, hogy fényképeket szeretne készíttetni. Belefog a felsorolásba, miről kér fotót, a lista egyre bővül, lassan megemlít mindent, ami valamiképp életük, a kis közösség mindennapjainak része. Ez a kívánság, a megörökítés vágya szinte előrevetíti a félelmet, a megérzést: az a világ, amelyben ők éltek, végérvényesen eltűnik.
Cím: Jadviga párnája
Szerző: Závada Pál
Megjelenés éve: 1997
Kiadó: Magvető Kiadó
