Ami elkezdődött a Pörgéssel, az emberiség nagy rémálmává vált. Beigazolódott: valóban nem vagyunk egyedül az univerzumban, kozmikus magányunknak vége - de bár ne lenne. A Feltételezettek léte kőkemény valóság, és bár harminc év eltelt a Pörgés óta, az emberiség semmivel sem lett okosabb velük kapcsolatban. Sőt, ha lehet mondani, a baj egyre nagyobb.
A Tengely Equatorián játszódik, a Föld-szerű bolygón, amit a Feltételezettek egy gigantikus Átjáróval a Földhöz csatoltak. Lise Adams, egy fiatal lány az apja után kutakodik, aki évekkel korábban megmagyarázhatatlanul eltűnt, lelki ronccsá téve szerető feleségét, és a kérdést örökre belevájva lánya lelkébe: miért...? Ezért jön vissza Lise a Földről Equatoriába, és kezd alapos nyomozásba: le akarja zárni a nyomasztó ügyet. Ezzel pedig nagyobb veszélybe keveri magát, mint valaha is hinné.
Létezik ugyanis egy szervezet, amelynek feladata az emberi genom érintetlenségének védelme. Ők a Genomvédelmi Hivatal, akik rendszerszerűen vadásszák le a marsi gyógyszert gyártókat - és azokat, akiknek valaha is beadták, az ún. negyedik korban levőket. A negyedikek génjei ugyanis valami mást is hordoznak, nem csak saját emberi kódjukat...
Ettől akarja a mindenható Hivatal megvédeni az emberiséget. Legalábbis a felszínen.
Sokkal inkább ki akarják sajátítani a marsi technológiát, és arra használni, hogy olyan emberi lényt hozzanak létre, aki képes beszélni a Feltételezettekkel.
Ez volt az álma egy olyan embernek is, aki Lise apjának a jóbarátja volt, amikor az egyetemen oktatott. Ez az ember, Avram Dvali pedig rendelkezett is a kellő technikával. Így született egy gyermek: félig ember, félig Feltételezett, egyik sem teljesen, és mégis mindkettő. Ez a visszás kis ember pedig ráhangolódik az Equatoria gyomrában lassan ébredező, ősi valamire, és lassan, de biztosan rájön: nem tud ellenállni a hívásnak... Az ég pedig leszakad, és tonnaszám ontja magából a hamut - hamut, amiben tökéletesen felismerhetők tudatosan épített szerkezetek. Hamut, amiből beteges, észbontó dolgok nőnek ki őrült sebességgel.
Egy biztos: akárkik, akármik, akármilyenek is legyenek a Feltételezettek - évmilliárdos létezésük számára az emberi élet semmit sem jelent.
Robert Charles Wilson a Tengelyben folytatja a Hugo-díjas Pörgésben elkezdett történetét. Olyan reálisan rajzolja meg az emberiség képét egy idegen világban, mintha a mai korról beszélne: a szereplől olyan ijesztő távlatokkal néznek farkasszemet, amik már a mai korban is felmerülnek: génmanipuláció, a szabadság kérdése, a tudás etikája...
Ahogy a való életben is, Wilson történetében is sokan halnak meg a tudásért: vagy hogy megszerezhessék, vagy hogy megőrizhessék... de mások életével is játszanak, hogy az istenített (és rettegett) Feltételezettekhez közelebb kerülhessenek: egy még meg nem született életbe oltják bele a félig gép, félig élő Feltételezetteket, ezzel tudtukon kívül megpecsételve a saját sorsukat is, mert a Feltételezettek emlékezni akarnak...
A krimiszerűen építkező regényben újabb és újabb misztériumok kerülnek felszínre mint Lise Adams múltjából, mind a Feltételezettek évmilliárdos csillagközi sötétségéből. A szálak csak egészen a regény végén érnek össze, amikor a Tengely elfordul, és a sivatag homokjából valami ősi emelkedik fel és „nem hagyja abba a tombolást”.
Ugyan sok mindenre fény derül a rejtélyes lényekkel kapcsolatban, a regény végén még idegenebbek, még érthetetlenebbek, mint eddig.
Van azonban gyógyír: hamarosan megjelenik Wilson trilógiájának záróepizódja, a Vortex (magyarul címe Örvény lesz), amiben a Feltételezett-mitológia kérdései (és válaszai) a helyükre kerülnek, és kiderül, hogy vergődik ki a komolyan szétzilált, elembertelenedő emberiség a Pörgéssel elkezdődött évmilliárdos slamasztikából. Ha kivergődik egyáltalán.
Cím: Tengely (Axis)
Szerző: Robert Charles Wilson
Magyarországi megjelenés éve: 2008
Fordította: Sohár Anikó
Kiadó: Metropolis Media
