Az emberiséget ősidők óta foglyul ejti az álom és az álomtól való bizonytalan érzés, félelem: az ókori kelet álomistenei érthetetlen, őrült, kegyetlen urak voltak, a görög Hypnos egyenesen a halál testvére, a középkori ember szerint az incubus és succubus démonok az álmokon keresztül rontották meg az embert. Valamiért régtől fogva rettegünk az álmoktól, de egyszerre a rabjai is vagyunk. De mi történne, ha az Álom lenne az emberek rabja...?

Neil Gaimant nem kell senkinek bemutatni. A Coraline elvitte a Hugo-díjat, az Amerikai Istenek szintén (a Bram Stoker, a Nebula, és a Locus mellett...), és összesen több mint száz rangos irodalmi trófeát gyűjtött be nem egészen húsz év alatt.
Az egyik legkülönösebb műve egy 75 részt megért képregénysorozat, a Sandman. Ez az egyetlen képregény, ami valaha elvitte a World Fantasy Díjat, de Gaiman egy Hugót és egy Bram Stokert is köszönhet a Sandmannek.
Most három vaskos, igényes kötetbe rendezve végre magyar nyelven is megjelent.

És hogy miről is szól?
Morpheus, az Álmok Ura egy kegyetlen, nemtörődöm lény, a szeszélyes „álom” igazi megtestesítője. A történet elején azonban egy rejtélyes csoport egy okkult szertartással rabságba ejti őt, és hetven éven át sikerrel börtönében is tartják.
Amikor végre sikerül kitörnie, félőrülten, de nagy gyönyörrel kezdi egyesével levadászni foglyul ejtőit, és bosszúja elsöprő. Birodalma pedig, az Álom, romokban hever, így nekiáll azt újjáépíteni, de több ellensége van, mint gondolná... ahogy Gaiman megfogalmazta:

„Az Álmok Ura rájön, hogy mindenki vagy megváltozik, vagy meghal... és meghozza a saját döntését.”

De évmilliárdok lerakódott bűnei, sötétsége és rettenete alól igazán nehéz kikaparni az igazi arcod.
És ki tudja, lehet, hogy nem lesz olyan jó szembenézni vele...

A mitológiából is bőségesen merítő, epikus történet horrorként indul, de lassan dark fantasyba megy át, és bár alapvetően Morpheus Álmában játszódik, olyan helyeket is láthatunk benne, mint a Pokol, a tündérország, Faerie, Asgard, a viking istenek hona, vagy a Másik Végtelen területei. A gyakran rémisztő vagy ámulatba ejtó történetet olyan rajzolók egészítették ki látomásaikkal, mint Dave McKean (Hellblazer, Cages...), Kelley Jones (Batman) vagy Marc Hempel (Johnny Quest, Clive Barker Pokolkeltője...). Eredetileg a DC adta ki 1989 és 1996 között.

A pillanatok alatt magával ragadó hangulat, sötét, skizoid történet és garantált borzongás mellett a Gaimanre olyannyira jellemző témabeli gazdagságot érdemes kiemelni: hihetetlen mennyiségű utalást találunk, és ha úgy akarjuk, tengernyi szimbólum esetleges megfejtésein járathatjuk az agyunkat. A karakterek java része is szimbolikus, de előkerülnek a Coraline-ban is látott gombszemek, antropomorfizált, isteni hatalmú lények, démonok, Káin és Ábel történetének újrajátszása...
A bibliai és mitológiai források mellett a legfontosabb hatás E.T.A. Hoffmann Der Sandmann című novellája, ami szintén a szemek, az emberség, a félelem és az önérzet, valamint az élet pár legalapvetőbb, és legfélelmetesebb témáját járja körül.
Ízelítőnek álljon itt még néhány jellegzetes kép, ami jól tükrözi a mű világát, de vigyázat! Csak azoknak, akik garantálják, hogy nem álmodnak rosszat az ilyesmitől.

Cím: Sandman: Az álmok fejedelme (3 kötet: Prelűdök és Noktürnök, A Babaház, Álomország)
Szerző: Neil Gaiman
Magyarországi megjelenés éve: 2009
Kiadó: Cartaphilus Könyvkiadó