Rémlátomás vagy nem rémlátomás, de mindenképpen szembe kell nézni a fejlődés fenntarthatóságával, illetve azzal a ténnyel, hogy az a pont létezhet, ami után az emberiség nem fenntartani lesz képtelen azt, hanem követni...

A zseni és az őrült között egy vékony határvonal húzódik. Ha egy fiatalember, aki tetszőlegesen tudja váltogatni ezt a kettőt, szándékoltan kilép a társadalmi és erkölcsi törvények közül, akkor egy olyan veszedelmes pszichopata születik meg, akit elkapni szinte lehetetlen, vallatni fölösleges, megjavítani pedig... talán nem is olyan rossz ötlet. Talán.

A Felvilágosodás alapvető vívmánya nem a technikai vagy tudásbeli fejlődés vagy annak bármi tárgya, hanem az a hozzáállás, hogy a világ megismerhető, leírható, kategorizálható. Ha belegondolunk, egész világunk ennek a szellemben él a mai napig. És pontosan ezzel megy homlokegyenest szembe Howard Phillips Lovecraft, amikor megírja elképesztően nagy hatású műveit.

Az emberiséget ősidők óta foglyul ejti az álom és az álomtól való bizonytalan érzés, félelem: az ókori kelet álomistenei érthetetlen, őrült, kegyetlen urak voltak, a görög Hypnos egyenesen a halál testvére, a középkori ember szerint az incubus és succubus démonok az álmokon keresztül rontották meg az embert. Valamiért régtől fogva rettegünk az álmoktól, de egyszerre a rabjai is vagyunk. De mi történne, ha az Álom lenne az emberek rabja...?

Ami elkezdődött a Pörgéssel, az emberiség nagy rémálmává vált. Beigazolódott: valóban nem vagyunk egyedül az univerzumban, kozmikus magányunknak vége - de bár ne lenne. A Feltételezettek léte kőkemény valóság, és bár harminc év eltelt a Pörgés óta, az emberiség semmivel sem lett okosabb velük kapcsolatban. Sőt, ha lehet mondani, a baj egyre nagyobb.

Bram Stokerről sok mindent tudunk, és ráadásul nagyon sok mindent tévesen. Nem angol volt, hanem ír, ő írta a Dracula című regényt, de nem ő találta fel sem a grófot, sem az irodalmias vámpírokat (ez egy Polidori nevű írónak sikerült a The Vampyre-ben), de az tény, hogy az alakuló horror műfaj kiforrásában nagy része volt, és a vámpírtörténetek szabályai is az ő nevéhez fűződnek. Egyáltalán nem véletlen hát, ha a Horror Writers Association (HWA) díját róla nevezték el.

Képzeljünk el egy börtönt, ahova élethosszig kerülnek az emberek. A szökés lehetetlen. A kényszermunka garantált. A fejadagok kicsik. Amit megtermelnek, nem az övék. Aztán képzeljük el a fegyencek gyermekeit: ők nem tehetnek szüleik bűneiről, mégis börtönbe születtek, és ott kell élniük, ugyanolyan kevés jut nekik, és ugyanolyan sok a munka, amit jutalom nélkül végeznek. És mindaz, amit termelnek, megy ki a börtönön kívülre, hiába tudnák bent is használni... bizony, a Hold egy kegyetlen szerető.

Rendhagyó módon ezúttal egy olyan mű kerül terítékre, melyet ugyan nem jutalmaztak irodalmi díjjal, ám szerzőjéről később elneveztek egy kitüntetést. Noha az alkotó életében nem részesült „hivatalos” elismerésben, munkája óriási sikert aratott, az általa kitalált figura pedig később legendás alakká nőtte ki magát. Frankenstein nevét szinte mindenki ismeri, ám valamivel kevesebben társítják hozzá teremtőjét, Mary Shelleyt.

Judas Coyne, a death metál kiöregedett félistene különleges gyűjteménnyel rendelkezik morbid tárgyakból. Akasztófakötelek, egy megégetett boszorkány vallomása, videó egy brutális gyilkosságról Mexikóból... Mégis, amit most készül megvásárolni, túltesz mindenen. Ugyanis az interneten valaki áruba bocsátott egy halott embert.

„Minden vád ellen lehet védekezni, csak az önvád ellen nem” – áll mottóként Rónay György Esti gyors című regényének elején a Juhász Gyula Holmijából vett idézet. Ez a mondat magába sűríti a történet lényegét, kompakt megfogalmazása mindannak, ami a könyv oldalain lassacskán kibontakozik előttünk.

Bartis Attila A nyugalom című történetét sokan megismerték, mikor a mozikba került az ebből készült Alföldi-film. Érdemes azonban elolvasni a könyvet azoknak is, akiket eddig csak a vásznon ragadott meg a nem hétköznapi anya-fiú kapcsolatot bemutató mű.

Mit tennél, ha szinte pontosan tudnád, mikor jön el érted a halál angyala (már ha angyal egyáltalán)? Ahányan vagyunk, annyiféle választ adunk erre a kérdésre. Robert Charles Wilson Pörgésének szereplői, vagy Merle Maleviljának kihalással farkasszemet néző kis csoportja egy dologban végtelenül hasonlít egymásra: senki sem akar meghalni, és bátran, akár a legnagyobb áldozatok árán is el akarja kerülni az elkerülhetetlent. De ahhoz, hogy tudjuk, a halál árnyékában vagyunk, nem kell idegenek beavatkozása vagy egy atomháború, bőven elegendő egy éles, mindent megremegtető, sikító hang – Hitler stuka zuhanóbombázóinak hangja.

„Az idő kereke forog, jönnek-mennek a korok. Emlékeket hagynak maguk után, melyek lassan legendává halványulnak, majd mítosszá, végül a mítoszt is elfelejtik, mielőtt a kor, amelyben született, visszatérne…”

Marina és Szergej Gyacsenko: Alekszandra és a teremtés növendékei

Marina és Szergej Gyacsenko, az ukrán szerző- és házaspár már első regényükkel elnyerték az Euroconon a legjobb íróknak járó díjat 1996-ban. Kilenc évvel később pedig a Worldconon választották őket Európa legjobb SF-íróivá. Az óriási siker és szakmai elismerések mellett magyarul csupán két novellájuk jelent meg, az Alekszandra és a teremtés növendékei pedig az első regényük, amely a hazai olvasóközönség számára is elérhető.

 A József Attila-díj

A Baumgarten Alapítvány megszűnése után a Minisztertanács létrehozta a József Attiláról elnevezett díjat. Több mint fél évszázada adják át minden évben azoknak a művészeknek, akik kiemelkedő irodalmi alkotást hoztak létre.

Vámos Miklós: Apák könyve

Vámos Miklóst sokan televíziós műsorvezetőként ismerték meg. Már az a vasárnap (később péntek) esti produkció is rendhagyó volt: míg hazánkban is kezdtek divatba jönni a pörgős, kisebb-nagyobb sztárokat felvonultató show-k, ő egy másfajta, nyugodt, nosztalgiázós-történetmesélős, "régimódi" műfajjal próbálkozott, nem kevés sikerrel. Épp ezért hagyta abba hirtelen, annyit fűzve hozzá magyarázatként, most nagyon jól megy, ilyenkor kell befejezni, nem pedig kivárni, amíg ellaposodik, haldokolni kezd a dolog. Akik pedig íróként ismerik, tudják, sok mindennel kísérletezett forma, stílus terén, gondoljunk csak az Anya csak egy van áradó, mondathatárokat nélkülöző gondolatfolyamaira, a Zenga zének gyermek elbeszélőjének közlésmódjára, a Bár novelláiban megjelenő nyelvi játékokra. És írt ő egészen "hagyományos" könyvet is, az időszakonként divatossá váló családregény műfajában.

Ezerszer ismételt klisé, hogy a földi élet törékeny, de száz százalékig igaz. Ezer veszély fenyegetésében él a Kék Bolygó: meteorok, üstökösök, mindenféle sugárzás… és számtalan olyasmi, amikről jelenleg elképzelésünk sincs. De ezek a veszélyek eltörpülhetnek amellett, ami nem kívülről, hanem belülről pusztíthatja el életterünket. A legszomorúbb pedig az, hogy ezeknek okozói leggyakrabban mi magunk vagyunk, az emberiség. Ezek közül pedig a legsürgetőbb probléma a globális felmelegedés, amiben még csak nem is a klíma megváltozása a legijesztőbb, hanem a beláthatatlan következménysorozat… és ha egy tudós cselekedni próbál, több értelemben is árral szemben kénytelen dolgozni.

Ottlik Géza: A Valencia-rejtély

Egy kedves tanárom, akinek még volt szerencséje személyesen ismerni Ottlik Gézát, elmesélt egy történetet vele kapcsolatban. Meg kellett kérnie Ottlikot, hogy írjon valamit a Nyugatról, mit jelentett számára a lap, milyen szerepet töltött be az irodalmi életben. Az író meglehetősen ingerülten utasította vissza a felkérést, mondván, honnan kellene neki azt tudnia. Aztán végül némi unszolás után mégis elkészült a szöveg, mely egyes vélekedések szerint a legfrappánsabb, legszebb összefoglaló és visszaemlékezés, amely a folyóirattal kapcsolatban valaha született. Talán valahogy így lehetett Ottlik Géza a szerelemmel is. Ritkán bukkan elő életművében, mintha idegen lenne tőle – de amikor erről ír a maga sajátos módján, elvétve találunk ennél érzékletesebb, a lényeget ennyire megragadó megfogalmazást az érzésről.

Günter Grass: Hagymahántás közben

Günter Grass irodalmi Nobel-díja mellett számos elismerést tudhat magáénak – pár évvel ezelőtt mégsem alkotói sikerei, hanem egy kései vallomás miatt volt hangos nevétől a sajtó. A Hagymahántás közben című önéletrajzi műben ismerte el, hogy a II. világháború alatt a Waffen-SS tagja volt. A könyv még nem került ki a boltok polcaira, mikor egy interjúban bejelentette, életének ezt az eddig elhallgatott részletét is megírta a visszaemlékezésben. A közlés óriási felháborodást váltott ki, mellette pedig legalább ilyen heves érdeklődést gerjesztett a mű iránt. A kötet végül ennek hatására a tervezettnél előbb jelent meg.

Közhelyes igazság az, hogy a történelem menete mennyire véletlenszerű, mennyire könnyű lenne egy-egy jelentékte-lennek tűnő aprósággal végzetesen megváltoztatni: ha egy személy nem születik meg, egy kiáltványt vagy könyvet nem adnak ki, egy pisztoly nem sül el…

Rudyard Kipling: Kívánságok háza

 

A Prima Primissima Díj

Moldova Györgyöt lehet szeretni és lehet nem szeretni az előző rendszerhez kapcsolódó nosztalgiája, politikai nézetei vagy botrányt kavaró művei miatt. Egy azonban biztos: Moldova olyan megosztó erő, akinek nevét mindenki ismeri, kötetei milliós példányszámban fogynak, és a napokban megnyerte a magyar kulturális élet egyik legrangosabb díját, a Prima Primissimát.